Tizenhét bajnokin szerzett kilenc góljával – holtversenyben – ötödik a mesterlövészek listáján a Bundesligában, fontos gólt rúgott a törökök elleni világbajnoki selejtezőn, a német sajtó gyakorta dicséri. Adná magát, hogy szakmai interjú készüljön Szalai Ádámmal, a magyar válogatott és a német élvonalbeli Mainz huszonöt éves középcsatárával, mi mégis más utat választottunk.

– December kilencedikén töltötte be huszonötödik életévét, negyed század során a legszürkébb átlagpolgárnak is felgyülemlenek az élményei, nemhogy az élsportolóknak – szokott nosztalgiázni?
– Nem jellemző – válaszolta Szalai Ádám, válogatottunk középcsatára, aki felnőtt pályafutása legtermékenyebb félidényén van túl, a Mainz labdarúgójaként kilenc gólt szerzett a Bundesligában. – Csaknem két éve, kétezer-tizenegy januárjában súlyos térdsérülést szenvedtem, egy évig tartott a felépülésem, talán az volt az egyetlen időszak az életemben, amikor nosztalgiáztam, igyekeztem erőt meríteni az élményeimből.

– Egyértelmű volt, hogy labdarúgó lesz?
– Igen is, meg nem is. Azért nem, mert alsó tagozatos koromtól kezdve kézilabdáztam is, nagyképűség nélkül állíthatom, hogy jó voltam, magas, erős srác, aki baromi erőseket dob átlövőként. Válaszút elé állítottak, a testnevelő tanárok inkább a kézilabdát tanácsolták, mert úgy voltak vele, könnyebb érvényesülni, jobbak a lehetőségek, mint a labdarúgásban. Aztán mégis futballista lett belőlem.

– Ej, akkor lehet, hogy ennyin múlott a londoni kézicsapatunk éremszerzése...
– Ezt már sohasem tudjuk meg.

– A kézilabdán kívül akadt más terület is, amely felé vezethetett volna az útja?
– Alapvetően orvosnak készültem. Jó tanuló voltam, nyolcadikban kitűnően zártam, meg is kaptam a Jó tanuló, jó sportoló elismerést, majd biológiára szakosodva folytattam a tanulmányaimat. Második gimnáziumi évemben aztán jött a stuttgarti lehetőség, s én nekivágtam a nagyvilágnak.

– Az eredményei után meg sem kérdezem, hogy merre tovább...
– Huszonkét évesen játszhattam először felnőtt élvonalbeli bajnokságban, szóval jelentős lemaradásom volt a többiekkel szemben. Ha igazán pengés játékos volnék, aligha a Mainzban rúgnám a labdát, azért játszom itt, s nem egy Bajnokok Ligája-csapatban, mert a képességeim alapján a Mainz kategóriája vagyok. Egyelőre. Merthogy szeretnék feljebb lépni, fejlődni, jobb futballistává válni, nagyobb célokért küzdeni, a fejlődésem szempontjából viszont tökéletes helyen vagyok. A Mainzban kell bizonyítanom hétről hétre, hogy méltó vagyok a bizalomra, és persze azt is, hogy munkával és szorgalommal jobb lehetek. Szakmailag minden téren javulnom kell, ez teljesen nyilvánvaló.

– Két évvel ezelőtt decemberben megkérdeztem, mi lenne a három kívánsága a következő évre. És most?
– Két éve? Akkor nem sokkal az interjú után, januárjában szenvedtem el a térdsérülésemet. Úgyhogy már csak azért is lenne mind a három kívánságom ugyanaz: egészség, egészség, egészség.

A TELJES INTERJÚT, AMELYBŐL KIDERÜL AZ IS, HOGY SZALAI MIÉRT IS VÁLASZTOTTA A LABDARÚGÁST A KÉZILABDA HELYETT, MILYEN A KAPCSOLATA THOMAS TUCHEL VEZETŐEDZŐVEL, A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!

 SZALAI ÁDÁM STATISZTIKÁJA A BUNDELSIGÁBAN

nso.hu