Bild am Sonntag: Stevens Úr, 12 esztendőt dolgozott itt Németországban, mint edző, mit jelent önnek az, hogy tipikus német?
Huub Stevens: Hollandiában azt mondják, az álláspontom nagyon tudományos, s mivel otthon sokkal lazábbak, így ez nem annyira tetszik az embereknek. Ezt akkor vettem észre, amikor az első Schalkés időszakom, valamint a Köln, a Hamburg és a Hertha után a PSV Eindhovenhez kerültem.
Bild am Sonntag: Ott hiányzik a tudományos megközelítés?
Stevens: Ez nem a tudományról szól, hanem a tiszteletről. Németországban az emberek sokkal nagyobb tisztelettel viseltetnek a másik iránt. Ezért passzolok én ide jobban, mint a hazámba. Hollandiában már nem tudnék dolgozni.
Bild am Sonntag: Van valami olyan dolog, amely jobb Hollandiában, mint itt Németországban?
Stevens: A biciklizés (nevet).
Bild am Sonntag: Akkor most kérdeznék egy holland közhelyet: füvezett már?
Stevens: Soha! De a fiam és a lányom se. Szerencsére nem érzek nagy csábítást, hogy kipróbáljam.
Bild am Sonntag: Talán azért nem próbálták ki a gyermekei, mert félnek a szigorú apától...
Stevens: Nem hinném. Otthon egy teljesen más ember vagyok, mint akit a pálya mellett látnak. Úgy gondolom, hogy a gyerekeim örülnek annak, ahogyan felneveltük őket. És akkor is nagyon büszke vagyok, amikor azt látom, hogy ők is így nevelik a gyerekeiket, az unokáimat.
Bild am Sonntag: És a játékosait is neveli?
Stevens: Sok erőt fektetek bele, hogy itt a klubnál az emberek, a játékosok nagy tisztelettel legyenek egymás felé. Én Rodában születtem, és ott sokszor megtörtént, hogy egy játékos két parkolóhelyet foglalt el a kocsijával, emiatt pedig a takarítónőnek egy kilométerrel odébb jutott csak hely, ez pedig nagyon nincs rendben.
Bild am Sonntag: Lát valami ilyesmit mostanában itt is?
Stevens: Nem, itt a Schalkénél elég parkolóhelyünk van (nevet).
Bild am Sonntag: Raúl a következő idényben is a Schalke parkolójába fogja letenni a kocsiját?
Stevens: A legtöbb esetben én az alapján ítélem meg a játékosaimat, hogy milyen teljesítménnyel tudnak előrukkolni egy adott szezon során. Raúlnál teljesen más a helyzet. Ő már 34 éves, így nála az a kérdés, hogy tudja-e ezt a szintet tartani.
Bild am Sonntag: És sikerülni fog?
Stevens: Nagyon remélem!
Bild am Sonntag: Harcolnia kell?
Stevens: Mit nevezünk harcnak? Nekem is sokkal könnyebb volt 15 évvel ezelőtt a lépcsőn felfutni, mint most. Vannak olyan dolgok, amelyeken már nem tudunk változtatni.
Bild am Sonntag: A Schalke mindenáron meg akarja tartani Raúlt?
Stevens: Nála is, mint minden más játékosnál, meg kell nézni, hogy milyen teljesítménnyel tud előrukkolni. Nem tudom még, hogy a következő szezonban hogyan fog működni a támadójáték, és hogy hány meccset lesz majd képes lejátszani.
Bild am Sonntag: Ön szerint lenne abból probléma, ha nem hosszabbítanának Raúllal? Ugyebár a szurkolók bálványozzák őt...
Stevens: Válasszuk ezt külön Raúl esetétől: a mi szurkolóinknak szabad, és kell is, hogy legyen arról véleményük, miféleképpen döntünk a játékosainkkal kapcsolatban, azonban a végső döntést azt mindig a klub fogja meghozni. A múltban is zajlottak le olyan események, amelyekkel nem értettek egyet a szurkolóink, aztán utána látták, hogy jóra fordultak a dolgok. Elég ha csak Andy Möllerre gondolunk, akit elhoztunk Dortmundból.
Bild am Sonntag: Ha választania kellene, hogy melyik sztár maradjon a csapatnál - Klaas-Jan Huntelaar, Jefferson Farfán, Raúl -, kit marasztalna?
Stevens: Mindegyiket! Azonban ezt most nem tudja a csapat megtenni.